Sziasztok,

Pásztory Edinának hívnak, alkalmazott fotográfus vagyok. 10 éve nyomkodom a gépem és keresem a megfelelő fényeket. 4 éve van műtermem a III.kerületben. Elérkezett az idő, hogy Blogot írjak, haladnom kell a korral mondják a lányaim:) 

1970-ben születtem. Édesanyám nagyon sokat fényképezett, tőle ragadt rám a fényképezés iránti szeretet. 20 évesen sikerült első fényképezőgépemet megvásárolnom, melyet hobbifotózásra használtam. A sors évekig más pálya felé vitte az utamat, majd a lányok születésével egyre inkább belevetettem magam a fotózás rejtelmeibe. Első tükörreflexes gépem egy Nikon D40-es volt, azóta is ennél a márkánál maradtam, de már D3S típusú van. Háromgyermekes anyuka révén nagy türelemmel vagyok minden korosztály felé. Az első években újszülött és baba volt a téma. Majd ahogy nőttek a gyerekek ez is változott. Óvoda, iskolai fotózás. Majd jöttek az egyéb felkérések: esküvő, temetés és szülés fotózása. Nap mint nap jönnek különleges témák, szerencsére nem unatkozom.

Az első évek nagyon nehezek voltak. „Az első 10 000 képed a legrosszabb” - mondta Henri Cartier-Bresson. És mennyire igaz:)Nem volt sok időm a gyerekek mellett, nem volt senki aki adott volna pár jó tanácsot hogyan mit csináljak. Szerettem fotózni, elkapni a jó pillanatokat, de technika semmi. Sokáig ingyen csináltam képeket ismerősökről, családtagokról, hogy gyakoroljak. 

Tudtam, hogy könyvekből netről nem fogok tudni mindent megtanulni. A Chromogenic Arts iskolát találtam, ahol Török Gyuritól tanultam az alapokat 2009-ben. Hasznos volt, de nem elég számomra.. Elvégeztem egy Photoshop tanfolyamot 2010-ben, hogy valami utómunkát is tudjak csinálni. Majd a Kapos OKJ alkalmazott fotográfus iskolájába iratkoztam be és 2014-ben el is végeztem. (Akit érdekel a fényképezés csak ajánlani tudom. Minden ami fotózás a műtermi fotózástól a fotóriporteri képzésig tanítanak. Kiváló tanáraim voltak például Patrus Dóra (az egyik legjobb magyar tárgy és divatfotós), Ujvári Sándor az MTI riportere, Fehér Kálmán aki az analóg filmelőhívás mestere....)

Aki azt gondolja ennyi elég, hát nem..ez a szakma folyamatos képzést, nyitott szemmel való járást követel.

Változik a trend, a technika, a kereslet.

Minden napom a gyakorlatom, szeretem az embereket, imádok részese lenni a pillanatuknak.

Szeretném megosztani veletek kiket fotózok, milyen érzéseket váltanak ki belőlem az emberek.

„Fényképezni annyi, mint részesévé válni valaki (vagy valami) halandóságának, sebezhetőségének, változékonyságának. Minden fénykép – éppen, mert kihasítja és megdermeszti a pillanatot – az idő mindent fölemésztő kérlelhetetlenségéről tanúskodik.” Susan Sontag